Az 1890-es években német és francia kutatók D-Xilozból állították elő, a szerves kémia már több mint 100 éve ismeri a xilitet.

Az 1800-as években Franciországban megpróbáltak nagy mennyiségben nyírfákból cukrot kivonni.A fa nedvének csapolásával jutottak hozzá, az eljárás nagyon kezdetleges volt.

Az 1939-1940-es években Finnországot a cukorhiány megoldásra kényszerítette, a fejlett faipari kultúrával rendelkező országnak természetesen a kiutat a facukor jelentette.

Még nem stabil formájú, de már kristályos szerkezetű nyírfacukor előállítása a második világháború idejére tehető, amikor a kényszerpálya miatt komolyabb kutatások kezdődtek.

A xilit biológiai jótékony hatásai az emberi szervezetre, sokáig ismeretlenek voltak a tudósok számára.

Komolyabb kutatások vették kezdetét Finnországon kívül a Szovjetunióban, Németországban és Japánban is. Rájöttek, hogy a nyírfacukor nem vált ki inzulin választ, mivel a szervezet nagyon lassan dolgozza fel, így nem emelkedik az inzulin szint.A japán egészségügy a diabeteszes kómába került betegek felébresztésére kezdte el használni.

A nyírfacukor számára az áttörést az 1970-es évek hozták meg, számos klinikai tanulmánynak köszönhetően, fény derült a xilit fogakra gyakorolt jótékony hatására is.

1975-ben Finnországban került sor elsőként a nagyüzemi gyártásra, melyhez pár hónappal később csatlakozott egy svájci cég is.

Ekkor már több országban (Németország, Olaszország, Szovjetunió, Kína, Japán) használták a nyírfacukrot édesítőszerként diabeteszes betegek étrendjénél, valamint infúziós terápiáknál, de ezekben az országokban a mindennapokban még nem kapott nagy szerepet.

Finnországban és ugyanebben az évben Amerikában is már a nagyüzemi gyártás első évében elkezdték az első xilit tartalmú rágógumik terjesztését a piacon.